Reformkori események 2. rész

A másik fontos esemény, amely jelentős hatást gyakorolt az első pártok kialakulására, az 1831-es koleralázadás. Az alábbiakban a koleralázadás rejtelmeibe nyerhetünk betekintést.

Galícia területén kolerajárvány tört ki, ezért a galíciai-magyar határon katonai kordont állítottak fel, hogy megakadályozzák a járvány továbbterjedését. A kordont azonban idő előtt lebontották, így a járvány Magyarországra is átterjedt. A kolera megfékezésére kordonokat, különféle egészségügyi intézkedéseket vetettek be. Nem elég, hogy az egészségügyi intézkedések hatástalannak bizonyultak a járvánnyal szemben, de még a társadalmi elégedetlenségek is tovább fokozódtak. Rövid időn belül egy régóta nem látott parasztfelkelés, az úgynevezett kolerafelkelés bontakozott ki Északkelet-Magyarországon.

Miért pont itt mérgesedett el leginkább a helyzet?

A területre igen jellemzőek a rossz mezőgazdasági adottságok és a viszonylag magas népességszám. Ez a kettő nem túl jó párosítás, mivel emiatt állandóan fennáll az éhínség veszélye. Ahhoz, hogy a jobbágyság életben tudjon maradni, nélkülözhetetlen volt számára az, hogy rendszeresen munkát vállaljon az Alföldön. A kolerajárvány továbbterjedésének megakadályozása céljából felállított kordon azonban elvágta ezt a lehetőséget, ráadásul éppen akkor, amikor szép számmal lett volna munka az Alföldön. A munkalehetőségeik a kordon miatt igen csekélyek lettek, ez pedig elégedetlenkedést váltott ki. Az a hír járta, hogy a kordon és minden más egészségügyi intézkedés (pl: kutak fertőtlenítése) azért folyik, mert a földesurak el akarják tenni a jobbágyokat láb alól. A kétségbeesett és dühös parasztok összefogtak és a földesurak életére törtek, hadjáratokat vezettek a kastélyok, kúriák ellen. A parasztok lázadását természetesen nem hagyhatták szó nélkül, a nemesek is fegyvert ragadtak és közös erőkkel leverték a felkelést. A felkelés mindkét fél részéről emberáldozatokkal járt, a felkelőket pedig halál- vagy börtönbüntetésben részesítették.
A lázadás természetesen tovább fokozta az ellentéteket a földesurak és jobbágyok között, nyilvánvalóvá vált, hogy a köztük lévő helyzetet mielőbb rendezni kell.
Az ellentéteknek azonban nemcsak társadalmi, hanem etnikai vonulatai is voltak, ugyanis a felkelők többsége valamelyik Magyarországon élő nemzetiség tagja volt. Ez persze azt a következtetést engedi levonni, hogy nemcsak a társadalmi, hanem az etnikai feszültségek is tovább fokozódtak a már amúgy is feszült országban.