A reformkor különösen fontos számunkra, ha a pártok kialakulását szeretnénk vizsgálni, ugyanis az itt lejátszódó folyamatok sorozata vezet el minket az első pártok létrejöttéig. Az alábbiakban arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyek azok az események, amelyek a pártok kialakulásához vezettek.

A reform szó magában hordozza a változást. A változás pedig nem mindig könnyű. Van, aki szereti, s van, aki pedig nem. Nem volt ez másképp a 19. században sem. Mint mindig, a reformoknak ekkor is akadtak ellenzői és támogatói. Kezdetben két nagyobb szemlélet alakult ki a változást ígérő reformtörekvésekkel szemben: a konzervatív és a liberális felfogás. Ezek később tovább tagolódtak.
A konzervatív rendi ellenzék jeles képviselője Dessewffy József volt.  A konzervatívok is támogatták a változásokat, azonban ők nem egy teljesen új rendszert képzeltek el, hanem a már meglévő rendi rendszert akarták megreformálni. Ezzel szemben a liberálisok, élükön Széchenyivel egy teljesen új, angol mintára felépülő rendszert kívántak létrehozni. A liberális ellenzék jeles tagjai közé tartozott például Kölcsey Ferenc, Klauzál Gábor, valamint Deák Ferenc.  
A reformerek hamar felismerték, hogy a kormányzattal vívott küzdelmükben fontos szerepet játszik az érdekegyesítés, azaz, hogy maguk mellé tudják-e állítani a jobbágyokat vagy sem.  Ahhoz, hogy ezt elérhessék, először fel kell számolni jogfosztottságukat. Ezért javasolták az önkéntes örökváltságot, amelyet az uralkodó nem fogadott el. A kormányzat igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a liberálisokat megtörje. Ez azonban csak kisebb sikereket ért el és nem tudta meggátolni a liberális nemesség létrejöttét. 
Az 1830-as évek végére megszületett egy újabb csoport, akik a konzervativizmus és a liberalizmus közötti arany középutat választották. Ők voltak a fontolva haladók. A fiatal arisztokratákból álló csoport, élükön Dessewffy Auréllal óvatos reformokat javasolt, szem előtt tartva az arisztokrácia gazdasági és politikai érdekeit.  A 1840-es évek első felében csoportjuk jelentős hatást gyakorolt a konzervatívokra. Dessewffy még Metternich politikájára is hatást gyakorolt, felhívta figyelmét arra, hogy a liberalizmus terjedése elkerülhetetlen, és az erőszak nem megoldás rá.  Azt javasolta, hogy a kormány is mielőbb álljon elő reformokkal. Az 1840-es évekre kialakult a centralisták csoportja is, akik egy népképviseleten alapuló erős polgári állam létrejötték támogatták. Ez magába foglalta azt, hogy szemben állnak a rendi eredetű vármegyerendszerrel.  A csoport tagjai között volt például Eötvös József, Szalay László és Trefort Ágoston.  Származásukat tekintve igen különbözőek voltak, azonban egy dolog közös volt bennük: mindannyian értelmiségiek voltak. A polgári államot kétféleképpen képzelték el. Az egyik elképzelés francia mintára egy alkotmányos, központosított polgári államot kívánt létrehozni. A másik elképzelés angol mintájú, erős önkormányzatokra épülő polgári állam létrehozását kívánta. 
Az 1840-es évekre a nemcsak a konzervatívok, hanem a liberálisok elképzelései is átalakultak. Legfőbb céljuk a politika nemzet létrehozása volt. A politikai nemzet elsősorban nem etnikai, nyelvi, hanem történelmi, jogi képződmény. A liberális vezetőréteg a magyar politikai nemzetbe a jobbágyokat és a nemzetiségeket is egyaránt be kívánta fogadni. Céljuk egy nemzetállam létrehozása volt, ezért a nemzetiségek magyarosítására törekedtek. Ez a törekvés -és természetesen a nemzetiségek öntudatra ébredése- egyre inkább kiélezte az ellentéteket a magyar és nemzetiségi vezetők körében.  Ellentétek azonban nemcsak a magyar nép és a nemzetiségek között merültek fel, hanem a kormányzattal szemben is. Ez az ellentét egyre inkább erősödni látszott. A kormányzat Metternich vezetésével az élen ellentámadást indított. Az ellentámadás a vármegyékre irányult, hiszen ez volt az a szerv, ahol a reformtörekvések leginkább kibontakozhattak.  Ez az ellentámadás a liberális nemességen belül a radikálisabb és a mérsékeltebb irányvonalat követők között ellentéteket szült.

Megyjegyzés:

-Hogyan került Metternich a képbe?

• I. Ferenc (1792-1835) halálát követően V.Ferdinánd (1835-1848) került a trónra, aki uralkodásra alkalmatlannak bizonyult , ezért helyette Metternich kancellár kormányzott.

Felhasznált irodalom:

• Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája, Bp,.Gondolat, 2017
• Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században, Bp., Osiris Kiadó, 2005.
• Schlett István: A politikai gondolkodás története Magyarországon 1., Századvég Kiadó, Bp., 2009.