Kedves Olvasó!

Bizonyára többször hallotta már Teleki Blanka, talán még Leövey Klára kiváló pedagógusok és magyar oktatásért sokat áldozó pedagógusok nevét. Azonban többen vannak, akik neve valamiért a feledés homályába borult, érthetetlen okokból. Mai bejegyzésünkben leporoljuk, felfrissítjük, megidézzük Karacs Teréz munkásságát.

Ez a polgári származású hölgy eredetileg a pesti leánynevelő intézetet vezette volna Teleki Blanka tervei szerint. Azonban ő inkább tanítványát, Leövey Klárát ajánlotta maga helyett. Róla még később fogunk olvasni.

De akkor mivel foglalkozott? Mit csinált?

A miskolci református nőnevelő intézet 1846. szeptember 8-án nyitotta meg kapuit.  Teréz elvállalta az igazgatóságát. Ez volt az első olyan intézmény, ahol polgári származású leányok is tanulhattak. Nagylelkűségét bizonyítja, hogy támogatások híján saját hozományát áldozta fel iskolai eszközök vásárlására, a tanulás biztosítására.

Hogyan járult hozzá a szabadságharc során a honvédek támogatásához?

Diáklányaival fehérneműket varrta honvédeknek és gyűjtést szervezett támogatásukra.

Oktatáspolitikába miként szólhatott bele?

Kapcsolati tőkéje elég szerteágazó volt. Így egyedüli nőként vehetett részt az 1848. július 20-24 között tartott tanügyi kongresszuson. Itt állapodtak meg, hogy tanítók és tanítónők egyaránt ugyanazon bérben részesüljenek. Rendkívül modern megegyezésnek számított ez abban az időben. 

Felhasznált irodalom: Balogh Judit és Dobrossy István: Fából és Deszkából a miskolci deszkatemplom, Borsod- Abaúj Zemplén Megyei Levéltár és a Miskolc- Tetemvári Református Egyházközség kiadványa, Miskolc, 1999. 66-69. oldal

Kedves Olvasó!

E bejegyzés az 1848-as oktatási újításokat próbálja számba venni.

Ahogy eddig is tudtuk 1848 több szempontból is mérföldkő volt a magyar történelemben. Talán kevesebbet hallhattunk viszont az oktatás területén kivívott reformokról, ami szintén ekkor a társadalom átalakulásával párhuzamosan fogalmazódott meg a tanító rétegben és a társadalomban egyaránt.

Íme a fontosabb újítások, reformok, mozgalmak:

- 1848. évi XI. törvény elrendelte, Eötvös József vallás-- és közoktatásügyi miniszter kapta meg a határozatot és ajánlásait. hogy minden iskolát közadóból fizessenek. Így megszűnt az iskolafenntartás feudális módja.
- Tavasi Lajos szervezte meg az első közös és egyetemes tanítói tanácskozást 1848 júliusában. A konferenciát a pesti egyetemek tartották Ney Ferenc elnökletével. Minden felekezet minden iskolatípusát és fokozatát szeretettel várták. A tanácskozás a következő alapelvet fogadta el: "Az álladalom állít iskolát a tanszabadság teljes biztosításával." Ennek értelmében az állam joga és kötelessége az iskolaállítás, iskolák anyagi fenntartása, a tananyag és a tanításra vonatkozó követelmények előírása. De nagyon fontos, hogy a "tanszabadság" értelmében nem szól bele az iskola szellemisége, belsőbb oktatási rendszerébe.

- A törvényjavaslat leszögezi, hogy minden helységben legyenek népiskolák. Ez nem teljes mértékben tudott megvalósulni.
- Tankötelezettség fiúknál 6-12, lányoknál 6-10 éves korig.
- Állami iskolákban a tanítás ingyenes.
- A vallástan nem iskolai tantárgy kötelező jelleggel.

És végezetül a legfőbb módosítás: az oktatás nyelve félreérthetetlenül MAGYAR!

Eötvös Józsefről láthatunk egy portréképet.
Felhasznált irodalom: Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 314- 316.o. 
Idézet forrása: Nevelési Emléklapok. VI. füzet, Pest, 1848. 84.o.

Kedves Olvasó!

Mai bejegyzésünkben az óvodák kialakulásáról fog olvasni.

Már a század elején felmerült a manufaktúrák terjedése által a kérdés, hogy hová tegyék a szülők gyermekeiket, ameddig ők dolgoznak?

Hasonló kérdést vetett fel az angol Samuel Wilderspin is, aki útjára indította az egész óvodamozgalmat.
Az ő elvei alapján vált az óvoda a kisgyermekek tervszerű tanításának színhelyévé. Wilderspin mellett még Pestalozzi hatása is markánsan érvényesült a mozgalomban.

Ki foglalkozott Magyarországon először mélyrehatóan a kérdéssel?

Brunszvik Teréz neve lehet ismerősen cseng, nem véletlenül. 1828-ban nyitotta meg az első hazai kisdedóvót a krisztinavárosi Mikó utcában, Angyalkert névre keresztelve. Nem sokára rögtön még másik két pesti óvóval bővült a lista: Vízivárosban és a Várban.

Mi volt a különleges Brunszvik Teréz pedagógiai elveiben?

Nem a vagyonos polgárok gyermekeit várta óvodájába, hanem elsősorban azokat, akik " tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire", akiknek gyermekei " erköltstelenül, éptelenül, zabolátlanul elvadulnak." Tehát igazán elébe állt a kihívásoknak.

Falun kiváltság lett volna óvodát létrehozni, igaz?

Cseppet sem! Bezerédy Amália hozta létra az első falusi kisdedóvót 1836-ban a Tolna megyei Hidja- pusztán,uradalmi cselédek gyermekei számára.

Államvezetés hogyan viszonyult a kisdedóvókhoz?

Kossuth kifejezetten szívügyének érezte a feladatot, és ahogy csak tehette támogatta az óvodai mozgalmat.

Hol képezték az óvónőket?

Hamar felmerült az igény a megfelelő szakértelemmel rendelkező óvónő nevelésére, oktatására. Így alakult meg Tolnán 1837-ben az első óvóképző. Igazgatója Wargha István, a magyar óvodapedagógia elméletének kiváló művelője volt.

Felhasznált irodalom:
Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 305-308. o.
Az idézetek forrása: Mészáros István: A magyar nevelés története 1790- 1849. Tk. Bp, 1968. 248. o.

Kedves Olvasó!

Az előző bejegyzésben eljutottunk a hazai oktatás történetében a Nagyszombati Egyetem megalakulásáig. Második posztomban szintén kérdésekre építve szeretném, ha elérkeznénk a 19. századhoz. Hosszú, de élvezetes út vezet célunkig.

Ki volt Apáczai Csere János?

Erdélyi származású, kolozsvári kollégiumban tanult tudós a 17. századból, aki haza térvén hollandiai tanulmányútjáról átfogó szintézisbe ötvözte kora tudományos eredményeit.  Mindezt magyarul írta le a Magyar Enciklopédiában. Mivel ekkor még a nyelvünk nem állt készen a tudományos fogalmak képzésére, több új kifejezést ő alkotott, így az első nyelvújítónk egyike volt.

Ki volt az erdélyi oktatáspolitika egyik fő mozgatóembere?

Ritkán halljuk a nevét, és akkor sem biztos, hogy jelentősnek gondolnánk, pedig I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsannának sokat köszönhet az erdélyi diákság. Ahogy Apáczai professzor is a kolozsvári református kollégium igazgatói posztját, mert ő fogadta be a Gyulafehérvárról kitessékelt tanárt Kolozsvárra.
Szintén Lórántffy Zsuzsanna hívására érkezett a világhírű Comenius is Magyarországra, Sárospatakra. Lórántffy oktatásszervező tevékenysége elengedhetetlen volt a 17. században, amikor a protestáns mozgalmak kétszeres buzgósággal kellett helyt álljanak a Bécs által támogatott rekatolizációs mozgalmakkal szemben. A protestáns védvonal első bástyája az oktatásügy volt.

Mi volt Lórántffy Zsuzsanna célja Comeniussal?

Lórántffy tudta, hogy a cseh testvérek népi mozgalmában ( huszita hagyományú mozgalom) nevelkedett Comeniusnak szívügye a protestantizmus. A méltán világhírű pedagógus korszerű ismereteket adott át diákjainak, és magas szintű papképző intézetet alapított a sárospataki kollégiumon belül. Papképzés mellett a világiak képzésére is odafigyelt.

Fotó lelőhelye: https://honismeret.hu/honismeret-folyoirat/a-konyviro-fejedelemasszony-lorantffy-zsuzsanna

Mi jellemző a török kiűzése utáni magyar oktatáspolitikára?

Erős megosztottság.
És széttagoltság.
Mintha csak a mai politikai helyzetet látnánk…
Külön politikai egységként léteztek egymás mellett, önálló szervezetekkel , azonban többé- kevésbé hasonló tartalmi- tananyagbeli bővüléssel és átalakulással mind a katolikus, mind protestáns iskolák.

Milyen volt az iskolaügy a felvilágosult abszolutizmus korában?

Mária Terézia és II. József a felvilágosodás elemeit érvényesítették központosított, abszolutisztikus kormányzásukban, ami az oktatásügyre is érvényes volt.
Ekkor hódított teret az iskoláztatás néhány tipikus alapelve:
- iskolai keretek között folyó oktatás államérdek
- közvetlen hasznosság (utilitarizus) elvének érvényesítése à tantárgyak kiegészítésre szorulnak, ekkor bővül a „barokkos” műveltségterületekhez a gazdálkodás tudomány, természetrajz, földrajz, korabeli művészetek
- vallási türelem az oktatásban is megnyilvánult
- az iskolaügy „politikum”, azaz államhatalmi kérdés

Milyen nagy reformjai voltak Mária Teréziának?

• 1773-ban felosztotta a jezsuiták vagyonának jelentős részét és tanulmányi alapot hozott létre belőlük.
• 1775-ben Ürményi Józsefet bízta meg az iskolarendszer átfogó reformjainak kidolgozásával.
• Az új Oktatási- Nevelési Renszer, a Ratio Educationis végső szövegét 1777. augusztus 22-én fogadta el az uralkodó.

Milyen fogadtatásban részesült a Ratio Educationis?

Protestáns félről elutasították. Politikailag nem szerettek volna még jobban Bécs, a katolikus egyház befolyása alá kerülni. Iskoláikat felekezeteik, helyi egyházközségeik tartották fenn.
Így tehát csak a katolikus iskolák belső rendjére gyakorolhatott befolyást.

Miről szól a II. Ratio Educationis?

Budán, 1806-ban adta ki az uralkodó. Ismét csak a katolikus iskolák számára vált kötelezővé. Főbb pontjai:
- „ minden nemzetiség saját anyanyelvi iskolával rendelkezzen” [1]
- alsófokú oktatás ingyenességét tartja kívánatosnak
- vétséget követ el a szülő, ha saját hibájából nem iskoláztatja gyermekét
- megszüntette a német nyelv kötelező oktatását, fakultatívvá vált
- bár a gimnázium oktatási nyelve hivatalosan latin maradt, mégis egyre jelentősebb szerephez jutott a magyar is
- részletesen előírja líceumok, akadémiák tananyagát

Mi a különbség Ratio Institutionis és Ratio Educationis között?

Ratio Institutionis Budai Ézsaiás által kidolgozott, 1807-ben Debrecenben kiadott protestáns válasz a katolikus II. Ratio Educationisra. Egységesítő rendelkezéseket gyűjtöttek össze.

Kedves Olvasó, el is érkeztünk már a 19. századhoz. Nem szaporítanám tovább a szót, nézze meg a következő bejegyzést. J

Felhasznált irodalmam:
Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet 256-268. o.
Ratio Educationis. Fordította: Mészáros István, Bp. 1981. 219-220. o.

[1] Ratio Educationis. Fordította: Mészáros István, Bp. 1981. 219-220. o.

Kedves Olvasó!

Véget ért a munka, elérkeztünk az utolsó bejegyzéshez. Remélem tetszett a blog és sikerült minden, az elején feltett kérdésre megadnom a választ.

Az előzőekben a koleralázadás eseményeiről olvashattunk. A következő, és egyben utolsó bejegyzésben a koleralázadás következményeiről és az első pártok megalakulásáról lesz szó.

Mi köze a koleralázadásnak az első pártok létrejöttéhez? 

A felkelés eseményei közismertté váltak Magyarországon, ez pedig állásfoglalásra késztette a politikai erőket. Minden csoportosulás a saját politikájának igazolását vélte felfedezni az eseményekben. Tulajdonképpen ez vezetett a szakításhoz, vagyis az első pártok kialakulásához. A fontolva haladók, vagy más néven újkonzervatívok, azt szűrték le az eseményekből, hogy a reformokat nem lehet gyorsan végrehajtani, hanem kisebb reformokkal kell engedni a követeléseknek. 1846-ban létre is jött az első párt, a Konzervatív Párt. Az újonnan létrejött párt elsődleges célja az volt, hogy a megyékben, valamint az országgyűlésen többséget szerezzenek. Programjuk közé tartozott a mérsékelt reformok véghezvitele, a kormány támogatása és a birodalmi egység.
A liberális ellenzék azonban nem hagyhatta szó nélkül a párt megalakulását. Ráadásul a felkelés eseményeiből ők pont az ellenkezőjét szűrték le, vagyis hogy a reformokat minél hamarabb végre kell hajtani. Válaszul a Konzervatív Párt létrejöttére, a liberálisok 1847-ben megalakították az Ellenzéki Kört Teleki László vezetésével. Programjukat az Ellenzéki Nyilatkozatban foglalták össze:

• kötelező örökváltság állami kárpótlással
• parlamentnek felelős kormány, polgári szabadságjogok
• kiváltságok felszámolása
• közteherviselés
• törvény előtti egyenlőség
• népképviselet
• ősiség eltörlése

A reformok mellett ők is fontosnak tartották a birodalom egységének megőrzését.

A legfőbb mintaadó az államberendezkedés és a reformok szempontjából a 19. századi Anglia volt. Az Angliát megjárt reformokat támogató elitre igen nagy hatást gyakoroltak az itt megszerzett tapasztalatok. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően indultak meg a reformtörekvések, amelyek az első politikai pártok megalakulásához vezettek.
Az első pártok megalakulását követő években a pártok politikai szerepe fokozatosan növekedett, a régi rendi rendszer már nem állta meg a helyét, elavulttá vált, az új rendszer pedig  hamar át is vette a vezető szerepet a politikai életben.

Felhasznált irodalom:

• Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája, Bp,.Gondolat, 2017.
• Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században, Bp., Osiris Kiadó, 2005.

Kedves Olvasók!

A blog témájának a kimerítése ezen a ponton véget ért. Terveztem, hogy írjak-e még a Bismarck-i kor pártjairól is, akár csak kitekintés céljából, de rájöttem, hogy az csak megduplázná az eddigi munkámat, és word oldalak számát tekintve csak újabb tizen valahány oldalak születnének. Röviden pedig nincs értelme összefoglalni, mert akkor pont a lényeg veszne el belőle, hogy pontosan miről is szóltak ezek a pártok. Így okosabbnak láttam, még a német egység előtt lezáni a német történelem kutatásának ezen ponjtát, hogy a munkám alapos maradhasson.

De minden vég tartogat magában még valami búcsúztató izgalmat, egyfajta kíváncsiságot, hogy mi lesz a végszó. Ezért még mindenképp szeretnék egy konlúziót írni a hónapokon át tartó munkáról, illetve a legvégén megválaszolnám a még az első posztban feltett kédéseimet.

Milyen volt ezt a blogot szerkezteni?

Őszintén fogom bemutatni a kutatás fázisait. Legelőször volt a teljes kétségbeesés. Nagyon sokat keresgéltem szakirodalom után, és vagy arra gondoltam, hogy a német pártok kialakulásának valószínűleg még semmilyen nyoma sem lehetett a 19. század elején, vagy egyszerűen csak senki nem írt még ezekről a történelem során. Végül rájöttem arra, hogy könyvcímekben, és leírásokban nem bízhatok, mert valószínűleg semmilyen elérhető szakirodalom nem áll majd rendelkezésre számomra ezzel a címmel. Így elkezdtem a könyvtárban a német történelemmel foglalkozó könyveket egyenként átnézni, és úgy átolvasni 20-40 oldalakat, hogy sokszor egy oldalról, számomra csak egy szükséges félinformációt tudtam kiszedni. Később már a szerencse is rámtalált, és ráakadtam a Szabó Ervin raktárában Seltmann Rezső könyvére, amely pont a német pártok kialakulásával foglalkozik. Ahogy gyűltek az infomárciók, már a kétségbeesés is eltűnt, így az adatok összegyűjtésének a fázisa már lelkesen telt. Először egy nagyon részletes vázlatot készítettem magamnak, majd ezeket fogalmaztám át a blogra, minél olvasmányosabb stílusra törekedve. De a jegyzetem nagyon-nagyon hosszú lett, és ha már blogot írok, nem akartam az egészet két olyan posztottal ellátni, amelyeknek a tartalmuk csak végeláthatatlan szöveghalmaz. Így egy bizonyos logika mentén részekre bontam a témát, ahogyan szerintem érdemes adagolni, ha mondjuk valakinek részletekben szeretném ezt elmagyarázni, és a cél, hogy mindig csak egy valamit értsen meg tisztán, de újra ott legyen benne a kiváncsiság, hogy vajon mi lesz legközelebb.

A politika mindig egy szárazabb, nehezebb téma, amikor a történelmet vizsgáljuk, én például sosem szerettem különösebben. Inkább a politikus személyiségek ragadtak meg, de semmiképpen sem a pártok kialakulásának története. Így viszont, hogy én foglalkoztam vele, és a németekről szólt, sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Ráadásul mindig szeretek olyan témákat feldolgozni, amelyekről eddig vagy semmit, vagy csak nagyon minimális szinten tudtam bármit is. Így örülök, hogy ennek a projektnek a keretein belül is egy ilyen témában mélyedhettem el.

Mi állapítható meg a német politikai pártok kialakulsáról?

Ahogyan a magyaroknál, a németeknél is erősen összefügött ez a jelenség a nemzeti érzéssel. Csak amíg a magyarok a nagyobb függetlenségért harcoltak az osztrákokkal szemben, és a saját érdekeiket próbálták meg képviselni, addig a németek az egységüket akarták, amelynek fájjó hiányára csak nem rég döbbentek rá. Aztán elkérezett a forradalmak korszaka, és a maga módján mind két nép megpróbálta az akaratát érvényesíteni. A magyarok ekkor már a teljes függetlenségért harcoltak, a német forradalom viszont nem fordult szabadságharcba. Sőt, nekik megadatott az a lehetőség, hogy nemzetgyűlések keretei között az annyira vágyott alkotmányuk kidolgozásával fogalkozhassanak. A magyarokat leverték az osztrákok, és jött a neoabszolutizmus. A németek ekkor még reményteljesen nézhettek a jövő felé. Azonban egyetlen dologgal nem számoltak, méghozzá azzal, hogy a saját maguk által császárrá válsztott porosz király, nem kér ebből a szerepből. De a politikai pártoknak ez sem jelenthette a végét, úgyanis ekkor már oldalakra szétvállva, konkrét programokkal működtek. Érdekes megnézni, hogy nincsenek jelentősebb, feltnőbb különbségek a pártprogramokban szereplő pontok között. A reformkori magyar  pártok között én élesebb külnbségeket látok. A német pártok akarata között több, egységes, egyértelmű követelés volt. Első helyen természetesen mindenhol az egységesítés vágyával. A porosz politika már hangsúlyosobban vált ketté, hogy ez hátrány vagy előny-e, arra csak akkor válaszolhatnék, ha tovább vittem volna időben a pártok alakulását. Egy azonban biztos, a porosz politikában jelent meg minden idők egy legsikeresbb politikusa, Otto von Bismarck, aki bizony elérte azt, amit egy egész német népnek együtt nem sikerült: a német egységet.

 Köszönöm mindenkinek a figyelmét és az érdeklődését!

Az alkotmány létrehozásának és a császárválasztásának sikertelensége

A majdnem létrejövő egység felé vezető út állomásai időrendben

• október – német birodalom alaptörvény tervezetének tárgyalásai
• március – kisnémet egység többsége
• március. 27. – birodalmi alkotmány
• március. 28. – nemzetgyűlés – ahol IV. Frigyes Vilmost német császárrá választották

Miért nem lett IV. Frigyes Vilmos császár – miért nem jött létre 1849-ben az egység?

Elmondható, hogy az egység létrejöttének elmulasztása nem a kialakulófélben lévő politikai pártok hibája volt. Hiszen láthatjuk, milyen szilárd elképzelésekkel rendelkeztek pártprogramjaikban, és az is egyértelmű, hogy az alkotmány létrehozása mindannyijuk érdeke volt. Azonban 1849 április 3.-án IV. Frigyes Vilmos visszautasította a császári koronát, ezzel véget vetve jó pár évre az egységesítés lehetőségének. IV. Frigyes Vilmos megítélése sem egyszerű. Általánosan elfogadott vélemény a tettéről, hogy egyszerűen csak nem akart ekkora terhet magára vállalni, és épp elegendő feladatnak találta a Porosz Királyság irányítását. Más, német irodalmak azonban egy bizonyos mentális betegségről írnak, amely idősebb korára alakult ki nála. Annyi bizonyos élete utolsó éveiben már nem ő, hanem utódja I. Vilmos irányított a Porosz Királyságot.

IV. Frigyes Vilmos, aki császár lehetett volna

Poroszország - "ein Land der Junker" és Bismarck - "ein Man des kampfes" (1850-es és 1860-as évek)

Miért érdekesek poroszok?

Ez furcsa kérdés, mert leginkább minden miatt. Most mégis egy egészen apró szegletével foglalkoznék csak ennek a népnek. Azt vizsgálnám meg, hogyan alakult itt a politikai élet az 1850-es és 60-as években, és az erősen konzervatív Porosz Királyságban hogy erősödhettek meg a liberális erők.

Otto von Bismarck

"A junkerek országa": Poroszország

A két párt

„Wochenblattpartei”

Egy iberalis-konzervatív politikusokból összeállított párt, amely a „Preußischen Wochenblatt zur Besprechung politischer Tagesfragen“ nevezetű újság után kapta a nevét, mert ezen keresztül népszerűsítették magukat. Vezetője Moritz August von Bethmann-Hollweg, akinek édesapja még a birodalom leggazdagabb emberének számított. De a család később sem vesztett jelenségéből. Bethmann-Hollweg unokája egy rövidebb ideig a császárság kancellárja is volt a 20. század elején. Sok minden ellen felszólalt a párt. Többek közt az alkotmány védelmezőinek számítottak, és erősen tiltakoztak a feudalizmus visszatéréséhez. Illetve, úgy gondoltak, hogy a német egység csak úgy jöhet létre, hogy a poroszoknak nagyobb hatalma van a többi német állam felett. Bethmann-Hollwegnek  sikerültokakat maga mellé állítania a konzervatívokkal szemben, még a trónörökös is őt támogatta, ezzel komolyt előnyt szerezve maguknak.

„Kreuzzeitungspartei”

A német irodalmak egyszerűen csak „hochkonservativ” kifejezéssel illetik. Talán úgy lehetne lefordítani, hogy ultrakonzervatív, vagy szigorúan konzervatív. Vezetője a Gerlach testvérek, Leopold és Ludwig voltak. Konzervatívságuk abban rejlett, hogy nem szándékoztak lemondani a  monarchia, és a nemesi előjogok védelméről. Többek közt pedig elutasították a gazdasági liberalizmust. Maga Bismarck is idetartozott ezekben az években.

Felhasznált irodalom:

Bussiek, Dagmar: Mit Gott für König und Vaterland!: die Neue Preussische Zeitung (Kreuzzeitung) 1848 - 1892 Schriftenreihe der Stipendiatinnen und Stipendiaten der Friedrich-Erbert-Stiftung herausgegeben von: Klaus Jürgen Scherer, Adalbert Schlag, Burkard Thiele Lit Verlag Münster 2002 Band 15. 137-142

Nipperdey, Thomas: Deutsche Geschichte 1800–1866. Bürgerwelt und starker Staat. Verlag C. H. Beck München, 1994. 683, 686

Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem 1789-1914 - Európa és az Európán kívüli országok. Osiris Kiadó, 2011. 177

Képek forrásai:

https://kids.britannica.com/students/article/Otto-von-Bismarck/273234 (2018.04.20.)

https://www.nrw-stiftung.de/projekte/projekt.php?pid=541 (2018.04.20.)

https://www.welt.de/geschichte/article156001936/Der-Romantiker-wird-Koenig-von-Preussen.html (2018.04.20.)

A  másik fontos esemény, amely jelentős hatást gyakorolt az első pártok kialakulására, az 1831-es koleralázadás. Az alábbiakban a koleralázadás rejtelmeibe nyerhetünk betekintést.

Galícia területén kolerajárvány tört ki, ezért a galíciai-magyar határon katonai kordont állítottak fel, hogy megakadályozzák a járvány továbbterjedését. A kordont azonban idő előtt lebontották, így a járvány Magyarországra is átterjedt. A kolera megfékezésére kordonokat, különféle egészségügyi intézkedéseket vetettek be. Nem elég, hogy az egészségügyi intézkedések hatástalannak bizonyultak a járvánnyal szemben, de még a társadalmi elégedetlenségek is tovább fokozódtak. Rövid időn belül egy régóta nem látott parasztfelkelés, az úgynevezett kolerafelkelés bontakozott ki Északkelet-Magyarországon.

Miért pont itt mérgesedett el leginkább a helyzet?

A területre igen jellemzőek a rossz mezőgazdasági adottságok és a viszonylag magas népességszám. Ez a kettő nem túl jó párosítás, mivel emiatt állandóan fennáll az éhínség veszélye. Ahhoz, hogy a jobbágyság életben tudjon maradni, nélkülözhetetlen volt számára az, hogy rendszeresen munkát vállaljon az Alföldön. A kolerajárvány továbbterjedésének megakadályozása céljából felállított kordon azonban elvágta ezt a lehetőséget, ráadásul éppen akkor, amikor szép számmal lett volna munka az Alföldön. A munkalehetőségeik a kordon miatt igen csekélyek lettek, ez pedig elégedetlenkedést váltott ki. Az a hír járta, hogy a kordon és minden más egészségügyi intézkedés (pl: kutak fertőtlenítése) azért folyik, mert a földesurak el akarják tenni a jobbágyokat láb alól. A kétségbeesett és dühös parasztok összefogtak és a földesurak életére törtek, hadjáratokat vezettek a kastélyok, kúriák ellen. A parasztok lázadását természetesen nem hagyhatták szó nélkül, a nemesek is fegyvert ragadtak és közös erőkkel leverték a felkelést. A felkelés mindkét fél részéről emberáldozatokkal járt, a felkelőket pedig halál- vagy börtönbüntetésben részesítették.
A lázadás természetesen tovább fokozta az ellentéteket a földesurak és jobbágyok között, nyilvánvalóvá vált, hogy a köztük lévő helyzetet mielőbb rendezni kell.
Az ellentéteknek azonban nemcsak társadalmi, hanem etnikai vonulatai is voltak, ugyanis a felkelők többsége valamelyik Magyarországon élő nemzetiség tagja volt. Ez persze azt a következtetést engedi levonni, hogy nemcsak a társadalmi, hanem az etnikai feszültségek is tovább fokozódtak a már amúgy is feszült országban.

Hol is van pontosan Galícia? 

Felhasznált irodalom:

• Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században, Bp., Osiris Kiadó, 2005.

Kép forrása: 

• http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index1325.html

Poroszország, 1847 - az első gyűlés, ahol az oldalak elkülönültek

„Egyesült tartományi gyűlés" 1847-ben

Az első német földön tartott gyűlés, ahol a különböző politikai erők pártok szerint elkülönültek egymástól. Ez a gyűlés nyolc porosz tartomány gyűléséből keletkezett. Itt már külön váltak a konzervatívok, vagy más néven royalisták, valamint a liberálisok, vagy demokraták / radikálisok. Mai értelembe vártoknak azonban még ezek sem tekinthetőek, mivel konkrét pártprogramokkal nem rendelkeztek. Amennyit biztosra tudhatunk róluk, hogy a konzervatívok a királyhoz voltak hűségesek, a liberálisok pedig egyenesen irtóztak a rendiségtől.

Az 1848 - 1849-es forradalom

„Olyan fordulópont, amelyen Németországnak nem sikerült megfordulnia”

/A. J. P. Taylor/

Mit jelenthet ez az idézet?

A március 18.-án Berlinben is kirobbanó forradalom, már régóta izzót a németek a körében. Eljött a megfelelő idő és alaklom arra, hogy a németek kidolgozhassák saját alkotmányukat, és egységes országgá válhassanak. Azonban hiába a sok politikai munka ezen célok eléréséért, ezt a hatalmas forduló pontot a németek kihagyták. Hogy ez min múlott? A nem megfelelő politikai háttéren? A nemzetgyűlések eredménytelenségein? A kialakuló pártok kibékíthetetlen konfliktusain? Magyarral fejjel könnyen gondolhatunk ilyen megoldásokra. De vizsgáljuk meg mi is történt pontosan.

 1848. március 31 - április 3 - a Frankfurti Előparlament (Vorparlament) és a pártmozgalom igazi kezdete

Mi volt a célja és kik voltak a résztvevői?

Az alkotmányos és egységes német monarchia megteremtését tűzték ki fő céljuknak. Részt vettek Poroszország, Bajorország, Württemberg, Baden, Hessen, Nassau és Frankfurt politikusai. Itt szólalt fel a radikális Gustav von Struve, Badenből, aki a monarchia megszüntetését tűzte ki célul, és egy föderatív szövetségi alkotmányozásban gondolkodott. Ezt persze a többi politikus nem találta józan követelésnek. De fontos eredmény, hogy itt határozták el az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását.

1848 - Berlini nemzetgyűlés, ahol találkozhatunk az első német pártprogramokkal

Napra pontosan mettől meddig tartott?

Ezt sajnos nem sikerült kiderítenem, annyi bizonyos, hogy 1848. május 1.-én tartottak választásokat.

Amit viszont találtam: egy tudósítást egy ismeretlen szerzőtől: Die Nationalversammlung in Deutschland

„A párvezetők fő figyelmüket természetesen a tömegekre irányították: városokban a munkásokra, városon kívül a parasztokra. Először a radikális párt fáradozott, hogy befolyását érvényesítse, ami a városokban nem volt nehéz, mert a munkásokat a sajtó és a klubok ébren tartották. Vidéken már nehezebben ment a sorsuk, mert a nemesség és a hivatalnokság ellenük szegült. Itt az ultraroyalis (= hochkonservativ) párt csalta magához a parasztságot. Általában véve azonban a vidéken nagyobb volt az anarchia, mint a városokban, mert oly osztályokban, ahol a parasztság, még a földesuri privilégiumok nyomasztó terhe alatt nyög, nem nehéz őket a forradalomnak megnyerni, ha a terhektől való szabadulást helyezik kilátásba.”

Három párt – két politikai program

A 400 fős nemzetgyűlésen három politikai párt alakult ki: jobb, centrum és bal. Deprogramja csak a jobb és bal pártnak volt.

• A baloldal a pártprogramját 1848 június 3-án publikálta

Ebben elismerték március 18-19 korszakalkotó jelentőségét, illetve az április 8.-i választási törvényt, amelyet a porosz nemzetgyűlés alapjának tartottak. Továbbá kimondták, hogy a koronának nincs joga feloszlatni a gyűlést, és jogukban áll alkotmánytervezetet benyújtani.

Amit követeltek:

• a tulajdon szabadságának meghatározását
• törvénykezés-i, község-i, és adóalkotmány
• választási törvényt
• a dominiumok és regálék fölötti határozatot
• az állam és egyház viszonyára és a nyilvános oktatásra vonatkozó határozatokat
• kormányhivatalok felelőségét
• hogy a szuverenitást a király és a nép együttesen gyakorolja (a királynak vétójog jár, a nép pedig megválaszthatja a képviselőket)
• minden 24 éven feletti porosz alattvalónak aktiv választói jogot

• A jobboldal pártprogramja 1848 június 21-én jelent meg a Preussische Zeitung-ban

Ahhoz képest, hogy royalisták nagyon is szabadelvű követeléseik voltak. Bár ezt valószínűleg befolyásolta, hogy 10 nappal a program ismertetése előtt, utcai harcok folytak.

Amit követeltek

• örökös, alkotmányos, de nem abszolút monarchiát
• politikai és vallásszabadságot
• alkotmányos jogoknak király és nép által való együttes gyakorlását
• népképviseletet
• két kamarás rendszert (az egyikbe a nép választhat)
• a választás ne legyen privilégiumhoz kötve
• munkásosztály jólétének javítását
• hűbérrendszer és következményeinek megszüntetését
• úriszék felfüggesztését
• a föld felszabadítását a hűbéri terhek alól
• tulajdon szabad rendelkezési jogát a föld felett
• regálék megszüntetését

 1848. május 18. - alkotmányozó gyűlés a frankfurti Paulskirchében és konkrét pártok elemzése

Mit kell tudni erről a gyűlésről?

A frankfurti Vorparlament eredményeképpen jött létre. Ahogyan a neve is mutatja, azért kezdték meg ülésüket, hogy elkezdjék az egységes Németország számára alkotmányt hozzanak létre. A nemzetgyűlést a liberális Heinrich von Gagern vezette.

Az alkotmányozó gyűléssel kapcsolatban akadnak ellentétes adatok, kisebb és nagyobb mértékben egyaránt. Például az egyik szakirodalom szerint 585 résztvevője volt a gyűlésnek, amíg más szakirodalom 586 főről beszél. Persze, egy mínusz vagy plusz ember részvételének az ügye még nem vezethet minket sorsdöntő vitákba. Azonban felmerülnek érdekesebb kérdések is. Az előbb említett szakirodalom állítása szerint, annyira különböző véleményeket képviseltek ekkor még a politikusok, hogy egy egységes párttá alakulás helyett, lazább összetételű klubokba tömörültek politikai oldalaknak megfelelően. Így említ négy klubot, amelyek nevüket arról a helyszínről kapták, ahol gyűléseiket tartották. Az alábbi klubokat lehet így megkülönböztetni:

• Deutsches Haus (Német Ház)
  • baloldali köztársasági irányzat

• Württemberger Hof (Württembergi Udvar)
  • liberális alkotmányozó balközép

• Kaszinó
  • jobbközép konzervatív alkotmányozói

• Kőház
  • konzervatív jobboldal

Az utóbb említett szakirodalom azonban pártokról beszél, szám szerint hat darabról, de plusz még egyet hozzáadhatunk, amelyik az egyik pártból vált le időközben. Itt mindkét oldalnak – a jobbnak, és a balnak is – két-két pártja van, illetve szintén kettő a centrumnak, plusz itt történik egy leválás. Az alábbi módon mutatja be ezeket a szakirodalom:

A jobb oldal 2 csoportja:

• Szélső Jobbpárt (Partei Milani)

Programjuk célja a nemzetgyűlés során a német alkotmány létrehozása volt, de ehhez az össze német állam segélyét fontosnak tartották. Fontosnak gondolták még a birodalmi minisztérium alkotmányos ellenőrzését. Ide a legelszántabb konzervatívok csatlakoztak. Vezetőjük Radowitz generális és Vincke volt. Tagjainak számított gróf Schwerin, Lassaulx és Detmold.

• Jobboldali Párt (Casinoi párt)

Céljuk a partikularizmus nélküli német egység megvalósítása, az egyes német államok elismerése, valamint a politikai szabadság biztosítása. Ők számítottak a parlament leszámosabb és legerősebb pártjának. Tulajdonképpeni vezetője nem volt. Tagjai közé tartozott Bassermann, Beckerath, Beseler, Dallmann, Droysen, Drucker, Heckscher és Schmerling – ők számítottak a parlament legkiválóbb politikusainak.

A centrum 2 csoportja:

• Jobboldali Centrum (Partei Landsberg)

A német szövetséges államok alkotmányának helyreállítását és az egységes német szövetséges állam létrejöttét tartották a legfontosabbnak. Törekvésük volt még a nép jogainak továbbfejlesztése, és hogy ne korlátozzák egyes államok jogait.

• Baloldali Centrum (Partei des Württembergischen Hofes)

Ez a párt jobban hajlott a radikális elvekhez. Szerintük népszuverenitás kell, hogy legyen az alkotmány alapja mindenhol. Az egyes államok népszuverenitása pedig csak akkor korlátozható, ha a Német Szövetség érdekei megkívánják azt. Fontosabb tagjai Biedermann, Robert Mohl és Stenzel.

• Partey des teutschen Hofes

Raveaux és H. Simon alapították, a Baloldali Centrumból váltak le elvi ellentétek miatt. Ez a párt akár már balpártnak is nevezhető lenne. Egy sor követeléssel álltak elő. El akarták érni:

• a népszuverenitást
• a demokratikus szabadságot
• a német egységet
• hogy a törvényhozás csakis a népképviselők feladata legyen
• a választói jogot minden nagykorú részére
• minden német állam demokratikus alkotmányának elismerését
• a birodalmai törvényhozást: kereskedelmi-, büntető-, közlekedés-, vám-, pénz- és bankügyekre vonatkozólag
• a népvédelmet
• a taintás újjáalakítását
• a helyes adózást
• a nép jólétének emelését
• a nemzetiségek egyenjogúságát

A baloldal 2 csoportja:

• Deutscher Hof

Vezetője Robert Blum volt, aki a forradalm utáni véres megtorlások áldozata lett, Vogt követte a helyét a párt élén.

• Szélső bal („Partei des Donnersberg”)

Először Ruge vezette, majd Ludwig Simon. A pár jelszava egy igen ismerős jelmondat a múltból: „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Állításuk szerint ebből a mondatból vezették le a programjukat is. Úgy gondoltál, minden ember, község, állam jogában áll ügyeit önállóan rendezni, és más állam ügyeibe senki sem avatkozhat be.

Felhasznált irodalom:

Fulbrook, Mary: Németország története. Maecenas Könyvek, Bp., 1997. 118

Nipperdey, Thomas: Deutsche Geschichte 1800–1866. Bürgerwelt und starker Staat. Verlag C. H. Beck München, 1994. 679

Scheuch, Manfred: Historischer Atlas Deutschland. Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Bechtermünz-Verlag, Augsburg, 2000. 86

Seltmann Rezső: A német politikai pártok története. Bp., Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1911. 7, 9, 10-12

Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem 1789-1914 - Európa és az Európán kívüli országok. Osiris Kiadó, 2011. 183-185

https://www.zum.de/Faecher/G/BW/Landeskunde/rhein/geschichte/1848/zeittafel.htm (2018.04.16.)

Képek forrása:

Scheuch, Manfred: Historischer Atlas Deutschland. Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Bechtermünz-Verlag, Augsburg, 2000. 84

Scheuch, Manfred: Historischer Atlas Deutschland. Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Bechtermünz-Verlag, Augsburg, 2000. 85

http://docplayer.hu/42049303-Europai-kozigazgatas-es-alkotmanytortenet-a-nemet-allam-ok-alkotmanyfejlodese-szazad.html (2018.04.16.)