Kedves Olvasók!

A blog témájának a kimerítése ezen a ponton véget ért. Terveztem, hogy írjak-e még a Bismarck-i kor pártjairól is, akár csak kitekintés céljából, de rájöttem, hogy az csak megduplázná az eddigi munkámat, és word oldalak számát tekintve csak újabb tizen valahány oldalak születnének. Röviden pedig nincs értelme összefoglalni, mert akkor pont a lényeg veszne el belőle, hogy pontosan miről is szóltak ezek a pártok. Így okosabbnak láttam, még a német egység előtt lezáni a német történelem kutatásának ezen ponjtát, hogy a munkám alapos maradhasson.

De minden vég tartogat magában még valami búcsúztató izgalmat, egyfajta kíváncsiságot, hogy mi lesz a végszó. Ezért még mindenképp szeretnék egy konlúziót írni a hónapokon át tartó munkáról, illetve a legvégén megválaszolnám a még az első posztban feltett kédéseimet.

Milyen volt ezt a blogot szerkezteni?

Őszintén fogom bemutatni a kutatás fázisait. Legelőször volt a teljes kétségbeesés. Nagyon sokat keresgéltem szakirodalom után, és vagy arra gondoltam, hogy a német pártok kialakulásának valószínűleg még semmilyen nyoma sem lehetett a 19. század elején, vagy egyszerűen csak senki nem írt még ezekről a történelem során. Végül rájöttem arra, hogy könyvcímekben, és leírásokban nem bízhatok, mert valószínűleg semmilyen elérhető szakirodalom nem áll majd rendelkezésre számomra ezzel a címmel. Így elkezdtem a könyvtárban a német történelemmel foglalkozó könyveket egyenként átnézni, és úgy átolvasni 20-40 oldalakat, hogy sokszor egy oldalról, számomra csak egy szükséges félinformációt tudtam kiszedni. Később már a szerencse is rámtalált, és ráakadtam a Szabó Ervin raktárában Seltmann Rezső könyvére, amely pont a német pártok kialakulásával foglalkozik. Ahogy gyűltek az infomárciók, már a kétségbeesés is eltűnt, így az adatok összegyűjtésének a fázisa már lelkesen telt. Először egy nagyon részletes vázlatot készítettem magamnak, majd ezeket fogalmaztám át a blogra, minél olvasmányosabb stílusra törekedve. De a jegyzetem nagyon-nagyon hosszú lett, és ha már blogot írok, nem akartam az egészet két olyan posztottal ellátni, amelyeknek a tartalmuk csak végeláthatatlan szöveghalmaz. Így egy bizonyos logika mentén részekre bontam a témát, ahogyan szerintem érdemes adagolni, ha mondjuk valakinek részletekben szeretném ezt elmagyarázni, és a cél, hogy mindig csak egy valamit értsen meg tisztán, de újra ott legyen benne a kiváncsiság, hogy vajon mi lesz legközelebb.

A politika mindig egy szárazabb, nehezebb téma, amikor a történelmet vizsgáljuk, én például sosem szerettem különösebben. Inkább a politikus személyiségek ragadtak meg, de semmiképpen sem a pártok kialakulásának története. Így viszont, hogy én foglalkoztam vele, és a németekről szólt, sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Ráadásul mindig szeretek olyan témákat feldolgozni, amelyekről eddig vagy semmit, vagy csak nagyon minimális szinten tudtam bármit is. Így örülök, hogy ennek a projektnek a keretein belül is egy ilyen témában mélyedhettem el.

Mi állapítható meg a német politikai pártok kialakulsáról?

Ahogyan a magyaroknál, a németeknél is erősen összefügött ez a jelenség a nemzeti érzéssel. Csak amíg a magyarok a nagyobb függetlenségért harcoltak az osztrákokkal szemben, és a saját érdekeiket próbálták meg képviselni, addig a németek az egységüket akarták, amelynek fájjó hiányára csak nem rég döbbentek rá. Aztán elkérezett a forradalmak korszaka, és a maga módján mind két nép megpróbálta az akaratát érvényesíteni. A magyarok ekkor már a teljes függetlenségért harcoltak, a német forradalom viszont nem fordult szabadságharcba. Sőt, nekik megadatott az a lehetőség, hogy nemzetgyűlések keretei között az annyira vágyott alkotmányuk kidolgozásával fogalkozhassanak. A magyarokat leverték az osztrákok, és jött a neoabszolutizmus. A németek ekkor még reményteljesen nézhettek a jövő felé. Azonban egyetlen dologgal nem számoltak, méghozzá azzal, hogy a saját maguk által császárrá válsztott porosz király, nem kér ebből a szerepből. De a politikai pártoknak ez sem jelenthette a végét, úgyanis ekkor már oldalakra szétvállva, konkrét programokkal működtek. Érdekes megnézni, hogy nincsenek jelentősebb, feltnőbb különbségek a pártprogramokban szereplő pontok között. A reformkori magyar  pártok között én élesebb külnbségeket látok. A német pártok akarata között több, egységes, egyértelmű követelés volt. Első helyen természetesen mindenhol az egységesítés vágyával. A porosz politika már hangsúlyosobban vált ketté, hogy ez hátrány vagy előny-e, arra csak akkor válaszolhatnék, ha tovább vittem volna időben a pártok alakulását. Egy azonban biztos, a porosz politikában jelent meg minden idők egy legsikeresbb politikusa, Otto von Bismarck, aki bizony elérte azt, amit egy egész német népnek együtt nem sikerült: a német egységet.

 Köszönöm mindenkinek a figyelmét és az érdeklődését!