Bevezetés: Mi történt a Német Nemzet Szent Római Birodalmával a 19. század elején?
Először is talán furcsa lehet számotokra, hogy a tankönyvek által a Német-római Birodalom megnevezés helyett a német államokat magába foglaló birodalmat én a Német Nemzet Szent Római Birodalmának hívom. De szeretném, ha hozzászoknátok ehhez a kifejezéshez, ugyanis a történettudomány ezt a változatot tartja helyesnek. A németek a Heiliges Römisches Reich deutscher Nation nevet használják egykori birodalmukra, ennek pontos lefordítása a Német Nemzet Szent Római Birodalma.
A Német Nemzet Szent Római Birodalma 962-től egészen 1806 augusztusáig állt fenn. A birodalom végét a leghíresebb francia tüzér, az önmagát császárrá koronázó Napóleon hozta el, aki felszólította II. Ferencet a birodalomi korona letétére. Napóleon egyébként már egy hónappal hamarabb, 1806 júliusában létrehozta a Rajnai Szövetséget, amelyhez 16 német állam csatlakozott, és a birodalom feloszlatását követően további államokat nyert meg a szövetség számára. Ez persze nem jelentette azt, hogy a németek végig boldogan tűrték volna a francia megszállást, még akkor is, ha egyrészük ezt korábban önként vállalta. „A franciák elleni gyűlölet legyen a vallásotok” - szólította fel a német népet, Ernst Moritz Arndt, és ennek az újfajta felfogásnak komoly eredményei lettek német földön. A történelem során először jelent meg a korábban egymás ellen harcoló német államok körében az egységes német nemzeti érzés. Fontos átlátnunk a német államok korábbi egymáshoz viszonyított helyzetét, hogy megértsük ennek a jelenségnek a súlyát. A birodalom sosem jelentett számukra egy egységes hazát, maga a császár pedig egy olyan személy volt számukra, aki ellen ha úgy adódott bármikor felléptek az ellenséges oldalon harcolva (gondoljunk csak a bajorokra, akik többször is habozás nélkül átálltak a franciák oldalára, vagy csak önmagában a harmincéves háborúra, és ne is beszéljünk a német államok közti alapjáraton fennálló nézeteltérésekről, öröklési vitákról). De most a közös ellenség, a megszálló franciák, és Napóleon bukásának vágya összekapcsolta a német népet. A Bécsi Kongresszust követően 1815-ben a Rajnai Szövetséget a Német Szövetség váltotta fel, amely 35 hercegi állammal és négy szabad várossal nem jelentett igazi megoldást. Poroszországnak is csak egy része tartozott ehhez a szövetséghez, a nemzeti elv pedig egyáltalán nem érvényesült ezeken a területeken. Az alapítóoklevél biztosította az államok függetlenségét, de ez kevés volt számukra. A megszállás idején kialakuló nemzeti érzésre nem lehetett jó választ adni, amíg például a Hannover az angol király tulajdona volt, Holstein hercegének személye pedig a dán királyéval egyezett. A Német Szövetségen belül nem volt közös államfő vagy végrehajtó hatalom. Sőt még egy közös alkotmányt sem tudhattak magukénak. Egyedül közös védelmet ígértek egymásnak, egyetlen közös szervüknek pedig a Szövetségi Gyűlés számított Frankurtban, Clemens von Metternich felügyelete alatt. Lássuk be, a 19. század eleji Német Szövetség alatt nem igazán tudunk egy egységes német államot sejteni, ahol a német nemzeti érzés szabadon kibontakozva virágozhat, a német nép pedig önállóan építheti saját útját Európa nyugati felén. Ezzel az érzéssel az akkori németek is osztoztak, így kezdőtek meg a különböző politikai irányzatokhoz kapcsolódó csoportosulások és kezdeményezések az egységes Németország kialakításának vágyával.
Napoleón bevonulása Berlinbe (Charles Meynier festménye)
A Német Szövetség 1815-től
- Parteigeist
„Wo Parteien entstehn, hält jeder sich hüben und drüben,
Viele Jahre vergehn, eh' sie die Mitte vereint.”
„Ahol a pártok alakulnak, kitartanak itt és odaát,
Sok év eltelik, oh, mire a középet egyesítik”
- Das Deutsche Reich.
„Deutschland? aber wo liegt es? Ich weiss das Land nicht zu finden,
Wo das gelehrte beginnt, hört das politische auf.”
„Németország? De hol van ez? Nem tudom, hol találom ezt a földet,
Ahol a megtanult kezdődik, ott végződik a politikai”
- Deutscher Nationalcharakter.
„Zur Nation euch zu bilden, ihr hoffet es, Deutsche, vergebens;
Bildet, ihr könnt es, dafür freier zu Menschen euch aus.”
„Nemzetté alakulni, remélitek, németek, de hiába;
Alakuljatok ezért, képesek vagytok rá, szabadabban, mint az emberek”
/Goethe-Schiller Epigrammák, 1795/
A képek forrása
https://it.wikipedia.org/wiki/Revanscismo#/media/File:Charles_Meynier_-_Napoleon_in_Berlin.png (2018.03.28.)
Scheuch, Manfred: Historischer Atlas Deutschland. Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Bechtermünz-Verlag, Augsburg, 2000. 83
