Kedves Olvasó!

Mai bejegyzésünkben az óvodák kialakulásáról fog olvasni.

Már a század elején felmerült a manufaktúrák terjedése által a kérdés, hogy hová tegyék a szülők gyermekeiket, ameddig ők dolgoznak?

Hasonló kérdést vetett fel az angol Samuel Wilderspin is, aki útjára indította az egész óvodamozgalmat.
Az ő elvei alapján vált az óvoda a kisgyermekek tervszerű tanításának színhelyévé. Wilderspin mellett még Pestalozzi hatása is markánsan érvényesült a mozgalomban.

Ki foglalkozott Magyarországon először mélyrehatóan a kérdéssel?

Brunszvik Teréz neve lehet ismerősen cseng, nem véletlenül. 1828-ban nyitotta meg az első hazai kisdedóvót a krisztinavárosi Mikó utcában, Angyalkert névre keresztelve. Nem sokára rögtön még másik két pesti óvóval bővült a lista: Vízivárosban és a Várban.

Mi volt a különleges Brunszvik Teréz pedagógiai elveiben?

Nem a vagyonos polgárok gyermekeit várta óvodájába, hanem elsősorban azokat, akik " tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire", akiknek gyermekei " erköltstelenül, éptelenül, zabolátlanul elvadulnak." Tehát igazán elébe állt a kihívásoknak.

Falun kiváltság lett volna óvodát létrehozni, igaz?

Cseppet sem! Bezerédy Amália hozta létra az első falusi kisdedóvót 1836-ban a Tolna megyei Hidja- pusztán,uradalmi cselédek gyermekei számára.

Államvezetés hogyan viszonyult a kisdedóvókhoz?

Kossuth kifejezetten szívügyének érezte a feladatot, és ahogy csak tehette támogatta az óvodai mozgalmat.

Hol képezték az óvónőket?

Hamar felmerült az igény a megfelelő szakértelemmel rendelkező óvónő nevelésére, oktatására. Így alakult meg Tolnán 1837-ben az első óvóképző. Igazgatója Wargha István, a magyar óvodapedagógia elméletének kiváló művelője volt.

Felhasznált irodalom:
Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 305-308. o.
Az idézetek forrása: Mészáros István: A magyar nevelés története 1790- 1849. Tk. Bp, 1968. 248. o.