A reformkor különösen fontos számunkra, ha a pártok kialakulását szeretnénk vizsgálni, ugyanis az itt lejátszódó folyamatok sorozata vezet el minket az első pártok létrejöttéig. Az alábbiakban arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyek azok az események, amelyek a pártok kialakulásához vezettek.

A reform szó magában hordozza a változást. A változás pedig nem mindig könnyű. Van, aki szereti, s van, aki pedig nem. Nem volt ez másképp a 19. században sem. Mint mindig, a reformoknak ekkor is akadtak ellenzői és támogatói. Kezdetben két nagyobb szemlélet alakult ki a változást ígérő reformtörekvésekkel szemben: a konzervatív és a liberális felfogás. Ezek később tovább tagolódtak.
A konzervatív rendi ellenzék jeles képviselője Dessewffy József volt.  A konzervatívok is támogatták a változásokat, azonban ők nem egy teljesen új rendszert képzeltek el, hanem a már meglévő rendi rendszert akarták megreformálni. Ezzel szemben a liberálisok, élükön Széchenyivel egy teljesen új, angol mintára felépülő rendszert kívántak létrehozni. A liberális ellenzék jeles tagjai közé tartozott például Kölcsey Ferenc, Klauzál Gábor, valamint Deák Ferenc.  
A reformerek hamar felismerték, hogy a kormányzattal vívott küzdelmükben fontos szerepet játszik az érdekegyesítés, azaz, hogy maguk mellé tudják-e állítani a jobbágyokat vagy sem.  Ahhoz, hogy ezt elérhessék, először fel kell számolni jogfosztottságukat. Ezért javasolták az önkéntes örökváltságot, amelyet az uralkodó nem fogadott el. A kormányzat igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a liberálisokat megtörje. Ez azonban csak kisebb sikereket ért el és nem tudta meggátolni a liberális nemesség létrejöttét. 
Az 1830-as évek végére megszületett egy újabb csoport, akik a konzervativizmus és a liberalizmus közötti arany középutat választották. Ők voltak a fontolva haladók. A fiatal arisztokratákból álló csoport, élükön Dessewffy Auréllal óvatos reformokat javasolt, szem előtt tartva az arisztokrácia gazdasági és politikai érdekeit.  A 1840-es évek első felében csoportjuk jelentős hatást gyakorolt a konzervatívokra. Dessewffy még Metternich politikájára is hatást gyakorolt, felhívta figyelmét arra, hogy a liberalizmus terjedése elkerülhetetlen, és az erőszak nem megoldás rá.  Azt javasolta, hogy a kormány is mielőbb álljon elő reformokkal. Az 1840-es évekre kialakult a centralisták csoportja is, akik egy népképviseleten alapuló erős polgári állam létrejötték támogatták. Ez magába foglalta azt, hogy szemben állnak a rendi eredetű vármegyerendszerrel.  A csoport tagjai között volt például Eötvös József, Szalay László és Trefort Ágoston.  Származásukat tekintve igen különbözőek voltak, azonban egy dolog közös volt bennük: mindannyian értelmiségiek voltak. A polgári államot kétféleképpen képzelték el. Az egyik elképzelés francia mintára egy alkotmányos, központosított polgári államot kívánt létrehozni. A másik elképzelés angol mintájú, erős önkormányzatokra épülő polgári állam létrehozását kívánta. 
Az 1840-es évekre a nemcsak a konzervatívok, hanem a liberálisok elképzelései is átalakultak. Legfőbb céljuk a politika nemzet létrehozása volt. A politikai nemzet elsősorban nem etnikai, nyelvi, hanem történelmi, jogi képződmény. A liberális vezetőréteg a magyar politikai nemzetbe a jobbágyokat és a nemzetiségeket is egyaránt be kívánta fogadni. Céljuk egy nemzetállam létrehozása volt, ezért a nemzetiségek magyarosítására törekedtek. Ez a törekvés -és természetesen a nemzetiségek öntudatra ébredése- egyre inkább kiélezte az ellentéteket a magyar és nemzetiségi vezetők körében.  Ellentétek azonban nemcsak a magyar nép és a nemzetiségek között merültek fel, hanem a kormányzattal szemben is. Ez az ellentét egyre inkább erősödni látszott. A kormányzat Metternich vezetésével az élen ellentámadást indított. Az ellentámadás a vármegyékre irányult, hiszen ez volt az a szerv, ahol a reformtörekvések leginkább kibontakozhattak.  Ez az ellentámadás a liberális nemességen belül a radikálisabb és a mérsékeltebb irányvonalat követők között ellentéteket szült.

Megyjegyzés:

-Hogyan került Metternich a képbe?

• I. Ferenc (1792-1835) halálát követően V.Ferdinánd (1835-1848) került a trónra, aki uralkodásra alkalmatlannak bizonyult , ezért helyette Metternich kancellár kormányzott.

Felhasznált irodalom:

• Csizmadia Ervin: A magyar politikai fejlődés logikája, Bp,.Gondolat, 2017
• Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században, Bp., Osiris Kiadó, 2005.
• Schlett István: A politikai gondolkodás története Magyarországon 1., Századvég Kiadó, Bp., 2009.

Sziasztok!

Az oktatásügy elég felkapott téma mostanság a médiában, és hát nem is annyira alaptalanul. Ebben a bejegyzésben vissza szeretnélek vezetni titeket egy áttekintés erejéig a magyar oktatás alakulásán főleg politikai, országszervezési szempontból. Mátyás koráig kalauzollak benneteket, majd a következő bejegyzésben már elérjük célkorszakunkat, a 19. századot.

Tudtátok, hogy kik voltak Magyarország első tanítói?

A bencések. Még Géza hívására érkeztek 996-ban hazánkba csehországi és lengyelországi térítőútjuk után. A Szent Márton hegyi kolostort alapították meg elsőként, amit ma Pannonhalmaként ismerünk.* Az egyházszervező munka miatt elengedhetetlen volt az egyházi oktatás megszervezése, ami a kolostorokban folyt.

*Érdekesség: Ha Szent Márton hegyi kolostor, akkor hogy jön a Pannonhalma név?
Egy kiváló bencés tanár, Guzmics Izidor nevezte át 1810-ben.

Az István alapította összes kolostorban tanítottak, pécsváradiban, zalaváriban, bakonybéliben és zoboriban is. De szellemi központnak határozotton Szent Márton hegyét tartjuk.

Pannonhalmi apátság és Bencés Gimnázium mai képe[1]

Csak kolostori iskolák működtek?

Nem, székesegyházi iskolák is alakultak még István idejében a két érseki központnál, Esztergomban és Kalocsán, illetve a többi 8 püspöki székhelyen ( Győr, Veszprém, Pécs, Csanád, Eger, Vác, Nagyvárad, Gyulafehérvár).

Mit tanítottak?

Olvasás és éneklés művészetén túl a latin grammatikára, diktámenre illetve kompútuszra. Ezzel a tudással, ha isteni elhívás is párosult hozzá püspök is válhatott akár a diákokból. De a falusi plébánosokat is itt képezték.

*diktámen= latin nyelvű írásművek fogalmazásának képessége.

*kompútusz= elemi csillagászati ismeretekkel, csillagászati és matematikai számításokkal és a naptárkészítés mesterségével foglalkozó tudomány.

Egyházi tematika mellett mással is foglalkoztak?

12-14. században hazánkban is jelentős lovagi műveltség bontakozott ki, úgyhogy a nemzetközi lovagregények itt is ismertté váltak, mint a Roland-ének, Trisztán és Izolda históriája.

Falu helyen tanítottak?

Amennyire igény volt rá, igen. A pap foglalkozott az érdeklődő fiúkkal.

Felsőfokú műveltségszerzésre volt lehetőség?

Érdekes kérdés. Lehetőség már a 11. századtól, a Bolognai egyetem alapításától kezdve volt, de csak külföldön. Magyar tanulók kedvelt egyetemei közé tartozott a bolognai és a párizsi.
Középkorban alakult egyetemeink sajnos nem voltak hosszú életűek. Nagy Lajos 1367-ben Pécsett alapított, illetve Zsigmond király 1395-ben Óbudán, Mátyás 1467-ben Pozsonyban, de mindhárom csak pár évtizedig működött.

Mátyás korában is főleg az egyházi élet szervezése állt még az oktatás hátterében?

Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a literátus réteg kiművelése volt, de ez a korszak már másról, többről szólt. Az itáliai letelepedett réteg magával hozta a reneszánsz műveltséget, ami azt jelentette, hogy humanista tudósok jelentek meg az országban és antik művek eredeti, tiszta forrású feldolgozására kezdték tanítani a diákokat. A reneszánsz eszmény egy általános latinos és antik műveltséggel rendelkező fiatal volt. Az első humanista gimnáziumot érdekes, hogy pont az esztergomi érsek, Oláh Miklós alapította később, 1554. január 1-én Nagyszombaton.

Mi történt a reformáció során és az utána következő évszázadokban?

Ezzel a kérdéssel a következő bejegyzésben fogunk foglalkozni.

Felhasznált irodalom: Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 92-97. , 126- 128. , 132.

[1] Kép forrása: https://piramidatour.ru/tour5.html utolsó megtekintés: 2018. 04.09.

Kedves Olvasó!

A tiszteletet sugárzó megszólítás után tegeződésre váltanék, ha megengedi. Mivel blogbejegyzéseim nagy részét diákoknak, érettségire készülőknek és a pedagógiatörténet szerelmeseinek, ha akadnának ilyen elvetemültek, ajánlom.

Először egy rövid neveléstörténeti áttekintést szeretnék adni a magyar oktatás alakulásáról, ehhez alapul Pukánszky Béla és Németh András Neveléstörténetét kívánom felhasználni.[1]
Biztos alapunkról pedig egyből a 19. század oktatáspolitikába ugrunk bele, több érdekes kérdést firtatva, de erről majd csak a későbbiekben lesz szó. ;)

Tartalmas perceket kívánok blogunkon!

Szeretettel: Kakucs Katalin

[1] Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.

Kép forrása: http://www.newwavezrt.hu/hu/hungary weboldal, utolsó megtekintés: 2018.04.08.

A modern politikai pártok a XIX. és a XX. században alakultak ki. Az államhoz és a közhatalmat gyakorló egyes állami szervezetekhez (a bíróságokhoz, a parlamenthez, a kormányzati apparátushoz) képest viszonylag későn váltak a politikai élet szereplőivé. Megjelenésük után azonban szerepük igen gyorsan nőtt, gyökeresen megváltoztatva ezzel az addig ismert politikai rendszer szerkezetét.
Milyen események játszódtak le Magyarországon a pártok kialakulása előtt? A következő bejegyzés erre a kérdésre kíván választ adni.

 Ahhoz, hogy megértsük, miért és hogyan jöttek létre az első pártok Magyarországon, II. József uralkodásáig kell visszamennünk. Mária Terézia fia, II. József 1780-1790 között uralkodott. Nem kívánt olyan mértékben együttműködni a rendekkel, mint ahogy azt édesanyja tette. A felvilágosodás eszméi hatották rá. Tudjuk róla, hogy nem koronáztatta meg magát, hogy mentesüljön a koronázási eskü alól, hogy ne kelljen figyelembe vennie a magyar törvényeket. Birodalmát rendeleti úton kívánta kormányozni, s ezt meg is tette, hiszen közel hatezer rendeletet adott ki uralkodása alatt. A magyar nemesség ellenállást nyelvrendelete (1784) váltotta ki. A rendelet szerint a latin nyelv helyett a német nyelv vált államnyelvvé.  A nyelvrendelet kibocsátásától kezdve a rendi mozgalom új lendületet vett, megszületett a modern magyar nemzeteszme.

Miért is lényeges a modern magyar nemzeteszme születése?  Nos, azért mert a korszakban a nemzet szót egészen más értelemben használták, mint ma.  A nemzet fogalma alatt a nemesi nemzetet kell érteni. Mit is jelent ez? A magyar nemzet (Natio Hungarica) korabeli eszméjén csak a nemeseket értették. Ez egészen a középkorig nyúlik vissza. Kik is tartozhattak a nemesi nemzethet? A magyar nemesi nemzet tagja lehetett valaki, miközben például német anyanyelvű volt. Tehát a nemzet tagja volt mindenki, aki nemesnek számított, akkor is, ha az anyanyelve nem magyar volt. Ezzel szemben például egy magyar nyelvű jobbágy értelemszerűen nem tartozott a nemesi nemzethez. Magyar volt ugyan, de nem volt nemes.  Ez a középkorig visszanyúló nemzetfogalom ekkor kezdett átalakulni, a maihoz hasonló, nyelvi, kulturális nemzeteszme felé. A korszakban egyre nagyobb hangsúly került a magyaros viseletre, a magyar táncokra. Ekkor lendült fel a magyar nyelvű irodalom, történelem és a tudományos élet fejlődése. Nagy hangsúly került a nyelvművelésre, elindult a nyelvújítási mozgalom. Megjelent a magyar zene is.

A rendek és az uralkodó közötti viszonyt végül II. József utóda, II. Lipót (1790-1792) rendezte. A Habsburg uralkodóval szembeni ellenállás ugyan megszűnt, de a folyamatok, amiket viszont az ellenállás elindított, tovább hatottak. Elkezdődött egy megállíthatatlan folyamat, amely nagy szerepet játszott a magyar nemzettudat alakulásában.
A nemzeti érzés természetesen nemcsak a magyarokra, hanem az országban élő nemzetiségekre is hatással volt.

A következő jelentős mérföldkő a pártok kialakulása szempontjából a francia forradalom (1789-99). A forradalom hatásai természetesen Magyarországot sem hagyták érintetlenül. A rendi társadalom megkívánta az addig megszokott társadalmi és gazdasági szerkezetek átalakítását, modernizációját.  II. Lipót halála után azonban I. Ferenc(1792-1835) a francia forradalom eseményeit, radikalizálódását látva mereven elutasított minden reformot. II. Józsefhez hasonlóan rendeletekkel kívánt kormányozni, és 1812-től nem hívta össze az országgyűlést. Ezzel természetesen ő is kivívta a nemesség ellenállását.  Végül az 1820-as évek forradalmi mozgalmai meghátrálásra késztették I. Ferencet és 1825-ben újra összehívta az országgyűlést.  Ez ismét jelentős fordulatot jelentett, hiszen előkészítette az 1830-tól kezdődő reformkort.

Felhasznált irodalom:

• Bihari Mihály: Politológia - A politika és a modern állam. Pártok és ideológiák (www.tankonyvtar.hu)
• Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században, Bp., Osiris Kiadó, 2005.
• Vadász Sándor (szerk.): 19. Századi egyetemes történelem 1789-1914, Osiris Kiadó, Bp., 2011.

Először is talán furcsa lehet számotokra, hogy a tankönyvek által a Német-római Birodalom megnevezés helyett a német államokat magába foglaló birodalmat én a Német Nemzet Szent Római Birodalmának hívom. De szeretném, ha hozzászoknátok ehhez a kifejezéshez, ugyanis a történettudomány ezt a változatot tartja helyesnek. A németek a Heiliges Römisches Reich deutscher Nation nevet használják egykori birodalmukra, ennek pontos lefordítása a Német Nemzet Szent Római Birodalma.

A Német Nemzet Szent Római Birodalma 962-től egészen 1806 augusztusáig állt fenn. A birodalom végét a leghíresebb francia tüzér, az önmagát császárrá koronázó Napóleon hozta el, aki felszólította II. Ferencet a birodalomi korona letétére. Napóleon egyébként már egy hónappal hamarabb, 1806 júliusában létrehozta a Rajnai Szövetséget, amelyhez 16 német állam csatlakozott, és a birodalom feloszlatását követően további államokat nyert meg a szövetség számára. Ez persze nem jelentette azt, hogy a németek végig boldogan tűrték volna a francia megszállást, még akkor is, ha egyrészük ezt korábban önként vállalta. „A franciák elleni gyűlölet legyen a vallásotok” -  szólította fel a német népet, Ernst Moritz Arndt, és ennek az újfajta felfogásnak komoly eredményei lettek német földön. A történelem során először jelent meg a korábban egymás ellen harcoló német államok körében az egységes német nemzeti érzés. Fontos átlátnunk a német államok korábbi egymáshoz viszonyított helyzetét, hogy megértsük ennek a jelenségnek a súlyát. A birodalom sosem jelentett számukra egy egységes hazát, maga a császár pedig egy olyan személy volt számukra, aki ellen ha úgy adódott bármikor felléptek az ellenséges oldalon harcolva (gondoljunk csak a bajorokra, akik többször is habozás nélkül átálltak a franciák oldalára, vagy csak önmagában a harmincéves háborúra, és ne is beszéljünk a német államok közti alapjáraton fennálló nézeteltérésekről, öröklési vitákról). De most a közös ellenség, a megszálló franciák, és Napóleon bukásának vágya összekapcsolta a német népet. A Bécsi Kongresszust követően 1815-ben a Rajnai Szövetséget a Német Szövetség váltotta fel, amely 35 hercegi állammal és négy szabad várossal nem jelentett igazi megoldást. Poroszországnak is csak egy része tartozott ehhez a szövetséghez, a nemzeti elv pedig egyáltalán nem érvényesült ezeken a területeken. Az alapítóoklevél biztosította az államok függetlenségét, de ez kevés volt számukra. A megszállás idején kialakuló nemzeti érzésre nem lehetett jó választ adni, amíg például a Hannover az angol király tulajdona volt, Holstein hercegének személye pedig a dán királyéval egyezett. A Német Szövetségen belül nem volt közös államfő vagy végrehajtó hatalom. Sőt még egy közös alkotmányt sem tudhattak magukénak. Egyedül közös védelmet ígértek egymásnak, egyetlen közös szervüknek pedig a Szövetségi Gyűlés számított Frankurtban, Clemens von Metternich felügyelete alatt. Lássuk be, a 19. század eleji Német Szövetség alatt nem igazán tudunk egy egységes német államot sejteni, ahol a német nemzeti érzés szabadon kibontakozva virágozhat, a német nép pedig önállóan építheti saját útját Európa nyugati felén. Ezzel az érzéssel az akkori németek is osztoztak, így kezdőtek meg a különböző politikai irányzatokhoz kapcsolódó csoportosulások és kezdeményezések az egységes Németország kialakításának vágyával.

 Napoleón bevonulása Berlinbe (Charles Meynier festménye)

A Német Szövetség 1815-től

94. Parteigeist

„Wo Parteien entstehn, hält jeder sich hüben und drüben,

Viele Jahre vergehn, eh' sie die Mitte vereint.”

„Ahol a pártok alakulnak, kitartanak itt és odaát,

Sok év eltelik, oh, mire a középet egyesítik”

95. Das Deutsche Reich.

„Deutschland? aber wo liegt es? Ich weiss das Land nicht zu finden,

Wo das gelehrte beginnt, hört das politische auf.”

„Németország? De hol van ez? Nem tudom, hol találom ezt a földet,

Ahol a megtanult kezdődik, ott végződik a politikai”

96. Deutscher Nationalcharakter.

„Zur Nation euch zu bilden, ihr hoffet es, Deutsche, vergebens;

Bildet, ihr könnt es, dafür freier zu Menschen euch aus.”

„Nemzetté alakulni, remélitek, németek, de hiába;

Alakuljatok ezért, képesek vagytok rá, szabadabban, mint az emberek”

/Goethe-Schiller Epigrammák, 1795/

A képek forrása

https://it.wikipedia.org/wiki/Revanscismo#/media/File:Charles_Meynier_-_Napoleon_in_Berlin.png (2018.03.28.)

Scheuch, Manfred: Historischer Atlas Deutschland. Vom Frankenreich bis zur Wiedervereinigung. Bechtermünz-Verlag, Augsburg, 2000. 83